Hétfő hajnalok hajnalán útnak indult a Pécsi Egyházmegye ministránscsapata Rómába, a Nemzetközi Ministránszarándoklatra. Nagykanizsáig a csapat nagy része még pihent. Ott megálltunk egy áruháznál, hogy Szebi atya csatlakozhasson a csapathoz, ami így teljes lett. Utunkat Szlovénia felé folytattuk, ahol Trojane-ban gyönyörködtünk a tájban, valamint finom fánkot kóstolhattunk. Út közben imádkoztuk az Imaórák Liturgiájának megfelelő imaóráit. Az út hosszú volt, több helyen megálltunk. Egyik megállónkban találkoztunk Orosz Atanáz görögkatolikus püspökkel és egyházmegyéjének csapatával. Este 10 óra után odaértünk szállásunkra, a Cabrini Házba, ahol a nővérek finom vacsorával vártak minket.

Kedden a Szent Péter-bazilika felé vettük utunkat, ahol sajnos nem jött a 62-es busz, így földalattival közelítettük meg. Rómában - és Vatikánvárosban - minden hatalmas, így a Szent Péter-bazilika is. A Szent Péter-bazilika megtekintése után - kis akadályokat leküzdve - csatlakoztunk az Egyházmegyéből ketten a Nemzetek Kórusához, ahol összefutottunk magyarokkal, és velük együtt a Szentatya 20 méteres körzetén belül ültünk az audiencia során. A Szentatya a zarándoklat mottóját, a „Veled”-et fejtette ki a szentmisén és az Oltáriszentségen keresztül, hogy Jézus velünk van, illetve mi is Jézussal, kijelenthetem, hogy engem megérintett, hozzám szólt ez a tanítás. A találkozó alatt a nemzetek tagjai végig cserélgették a nemzeti kendőiket, sáljaikat, egyéb sajátosságaikat.

Szerdán délelőtt megtekintettük a Bilincses Szent Péter templomot, ahol automatikus orgonajátékot is hallhattunk. A római bazilikák falain belül nagyon érezni lehetett a Szentlelket, az ember imádságos hangulatba került, amint belépett, kitűnő a művészeti összhang, nagyon szakrálisak a terek. És persze nagyok, mert Róma. A Bilincses Szent Péter templomban láttunk egy 5. századi Messiás-ábrázolást, azonban ez fiatalabb, mint a pécsi ókeresztény sírkamrákban lévők. A Szent Péter templom után a Santa Maria Maggiore-bazilikát tekintettük meg, ez is nagyon szakrális, élőben láthattuk a Salus Populi Romanit, amely kegyképet Ferenc pápa minden nemzetközi útja előtt és után meglátogatja. A bazilika rózsaablakát magyar művész alkotta. Ezt követően a Lateráni Bazilikát tekintettük meg, ami Róma püspökének széktemploma. Ebben találhattunk magyar emlékművet. Ezt követően magyar nyelvű püspöki misére utaztunk a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikába, ahol Martos Levente Balázs püspöki misét mutatott be, itt a földön ültünk, de kényelmesen elfértünk. Megfigyeltem, hogy már csak 6 pápának maradt helye a pápai arcképcsarnokban a bazilikában. Valamilyen szövegkontextusban meg volt említve az esztergomi érsek az egyik táblán ebben a templomban is, jó volt látni, hogy a magyarok mindenhol ott vannak. A sekrestye bejáratánál egy hatalmas Keresztelő Szent János szobor volt, még erre is figyeltek. A mise után önállóan (az idegenvezetőnk nélkül) felfedeztük a Circus Maximust, a Narancsligetet, a kulcslyukat, amin keresztül lehet a Szent Péter-bazilikát látni, majd visszatértünk a szállásra.

Csütörtökön megtekintettük a kapucinus templomot, valamint alatta az altemplomot, ahol emberi csontokból vannak kirakva műalkotások. Ez után a spanyol lépcsőt, majd a Pantheont kívülről. A Pantheontól 1 sarokra felfedeztünk kívülről egy Szent Hubertusz templomot. Délután hűsítésképpen Ostiában, a tengerparton fürödtünk. Nehezen találtunk helyet, de az Úr imádságának elmondása után megtaláltuk a Hakuna Matata nevű helyet, ahol a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye csapata is volt, és ott strandoltunk. A tenger kellemes volt, kellemesebb, mint amire számítottam.

Pénteken helyi idegenvezetővel megnéztük a Colosseumot kívülről, ami mellett ingyenes és hűs szénsavval dúsított vizet adó pavilon is található, a Szent Franciska-bazilikát, amely Erdő Péter bíboros úr címtemploma, a Szent Kozma és Damján-bazilikát, ami mellett Betlehem van, a Forum Romanumot, a templomot, ahol "Jézuska"-szobor található, a II. Viktor Emánuel emlékművet és a Velence-teret. Délután a Szent Kallixtusz-katakombarendszert tekintettük meg, aminél megtaláltuk Szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentjének szobrát. Csodák csodájára egyik társunk elveszett telefonja meglett a templomban, ahol hagyta.

Szombat hajnalban elindultunk haza, és hosszú út után megérkeztünk.