Nagyszombat az Úr sírban való nyugvásának a napja.

A húsvéti vigília négy fő részből áll: lucernáriumból, igeliturgiából, a keresztvízszentelés és a keresztelés szertartásából és az eucharisztia ünnepléséből.

„Én vagyok a világ Világossága” – mondja a mi Urunk. A fény magát a feltámadott Krisztust jelenti. A Világosságot ünnepeljük, aki bevilágítja a bűnös világ sötétségét.

A szertartás a templomon kívül, a tűznél kezdődik. A tüzet a szabadban állítják fel, ezzel is jelezve, hogy Urunk megváltó áldozata és dicsőséges feltámadása nem szakrális helyen történt, hanem a profán térben, amely éppen őmiatta válik szentté. A pap megáldja az új tüzet. Az áldás a teremtés erőterébe, eredeti ártatlanságába vonja a tüzet és a vizet, a tömjént és a húsvéti gyertyát, s magukat a híveket is.

A tűz megáldása után az új tűz fényével vonul be a gyülekezet a templomba, halad végig a sötét templomhajón, míg a fény a szentélybe nem ér. Menetközben háromszor megállnak, s a gyertyát vivő diakónus mindannyiszor egyre magasabb hangon énekli: „Krisztus világossága!” Ez a bevonulás szimbolikusan jelzi a világból, a profánból a szent hely, az Isten szentségi jelenléte felé tartó hatalmas utat.

A lucernárium csúcspontja a Húsvét örömének meghirdetése, az Exsultet eléneklése; amelynek keretében, a diakónus a hívek előtt „szereli fel” a húsvéti gyertyát: elhelyezve rajta a öt aranyozott tömjénszemet, rákarcolva az évszámot, az Alfát és az Ómegát – kifejezve ezzel, hogy Krisztusé az idő és az örökkévalóság –, majd megáldja, megtömjénezi és meghinti szenteltvízzel, s osztja róla a fényt a gyülekezetnek. Mire az Exsultet éneklése véget ér, az egész templom gyertyafényben úszik.

Ezután következnek az olvasmányok. A mai szertartás hét olvasmányt tartalmaz, de lelkipásztori megfontolásból nem kötelező mindet felolvasni.

A keresztkút megszentelése és a keresztségi rítusa következik. A pap bevezető könyörgést mond, majd a nagy litániát énekeljük.

A pap rövid intelem után megkezdi a könyörgést. A húsvéti gyertyát belemártja a vízbe. Ezután megújítjuk a keresztségi fogadalmat, a pap meghinti a népet az imént félretett vízzel (amely nem keresztvíz).

Most megterítik és feldíszítik az oltárt, a pap és kísérete ünnepi miseruhát ölt, miközben a kórus a Kyriét énekli (orgona nélkül!).

A pap beénekli a Dicsőséget és megszólal az orgona, a csengők és harangok.

A Könyörgés és a Szentlecke után az Alleluját előénekli, melyet mindenki megismétel.

Ezután az evangéliummal a szokott módon folytatódik a mise. A Credo, a Hívek Könyörgése elmarad.

Régi magyar szokás a szentsír felnyitásával és a húsvéti nagy körmenettel ér véget a vigília.